2011. július 3., vasárnap

hurray


Laci, kérek szépen egy fáklyát jövő hétre Miamira! :) (Elég, ha ő érti ezt.)

kroki (illetve Mississippi aligátor) :)

Mississippi aligátor

pb - gme

hétfő

Ugye senki nem feledi, hogy július 4-e munkaszüneti nap? Hosszú hétvége rulez. Nézzük együtt a tűzijátékot?

édeskettesben a városban

Ma el kellett hagynunk a szállást, mert itt csak egy éjszakára volt hely, így a reggel, ami kb. 11-től du. 1-ig tartott lezuhanyoztunk, összecuccoltunk mindent a kocsiba, és "megterveztük a napot". Dávid úgy döntött, hogy kaszinóba megy szerencsét próbálni, avagy dolgozni, le is tudta a 8 órás munkanapját. Kicsit be is voltam tojva egész nap, mert az én lóvémmal játszott, és aggódtam, hogy esetleg nem látom többet Dávidot sem. Hát, őt láttam, de a pénzemre még keddig várnom kell... Pityuval nyakunkba kaptuk a várost, mindenféle cél nélkül. :) 93 fokban (34 Celsius) izzadtunk egész nap.

Íme az eredménye:



Itt reggeliztünk:






Vajon kire gondoltam itt? :)


Gabi ötlete alapján, és kérésére:













Ma este a buliban megint ügyesen hárítottam a rám nyomuló lányokat. Miki, büszke lehetsz rám! :)

2011. július 2., szombat

mindeközben New Orleansban (ebédidőben)







bep - jcge

haladtunk


Nagyobb térképre váltás

újfent úton

A buli Chapel Hillben egész jól sikerült, meglátogattunk néhány helyet, végül a Library nevű club-ban kötöttünk ki. A két évvel ezelőtti tendenciát folytatva, a tánctéren ismét "felszedtem" egy csajt Pistinek, miközben az összes többi csaj rám táncolt, meg a formás fenekem fogdosták :). (Hoppá, mennyire alliterál!) Tiszta sexual harassment, no, persze nem jelentettem fel őket. :) De letagadhatatlan, hogy az este sztárja megint Dávid volt, utána nem maradt bugyi szárazon.
Éjjel rövidet aludtunk, mert korán kellett indulni, ami végül fél 10 lett, és mivel az urak még kissé aznaposak voltak, én kezdtem a vezetést. Innen nem tudom részleteiben elmesélni az utat, de valahogy így festett:

Dávid ugyan elromlott kicsit, de estére megjavult, így az autóban üvöltözés kicsit alábbhagyott. Végül egy időzónaváltást is abszolváltunk, és itteni idő szerint fél 11-kor érkeztünk, azaz 14 óra autókázás után. (Pedig meg csak akkor álltunk, ha a szükség úgy kívánta.)

Aztán este megint bementünk megnézni, milyen az élet. Hát, k nagy! Ilyen:





És akkor az elmaradhatatlan portérfotók:



Az biztos, hogy aki szereti az "étcsokit", annak ide kell jönnie, mert itt "tejcsoki" csak ő maga lesz. :)

to be continued...